Talán nem árt rögtön az elején kijelenteni: a március végén közölt ACEA szövetség jelentése alapján a publikus töltők telepítési sebességét legalább háromszorosára, de még inkább hétszeresére kellene növelni. Heti 2.000 helyett 14.0000 db-ot, de legalább 6.000 db-ot kéne átadni Európa szerte, hogy elérjük a 2030-ra kitűzött dekarbonizációs célokat. Személyautóknál -55% (“Fit for 55”), teherjárműveknél pedig -30% az áhított csökkenés az 1990-es szinthez képest. Nézzük, hogyan állnak ezzel az egyes országok, és miként alkalmazkodhatunk ehhez vállalati szinten?
Az európai közlekedés történelme egyik legnagyobb kihívását éljük meg napjainkban és a következő évtizedben a lokális emissziómentes közlekedés megvalósítása kapcsán. Míg a személygépjárművek elektromosra cserélése (BEV vagy PHEV) egészen “egyszerű” folyamat, addig a teherjárművek, és buszok esetében színesebb a paletta, hiszen a tüzelőanyagcellás (FCEV – pl. hidrogén) megoldás is megfelelő alternatívának tűnik. A dekarbonizáció másik lehetősége az e-fuel, azaz az emissziómentes üzemanyag előállítása - ez egyelőre nagyon drága (négyszeres ára van a hagyományos üzemanyaghoz képest) és minimális mennyiségben kerül előállításra - leginkább versenyzésre használják. Ezért is koncentráljunk ebben a cikkünkben kizárólag a BEV, PHEV járművek töltésére.
E magazinunk másik cikkében bővebben kitérünk a BEV autóválasztás szempontjaira: a „hatótáv para” már-már lecsengőben van, de az ezzel összefüggésben lévő töltő - aggodalom valósabb probléma. Ezt a kérdéskört holisztikus módon szükséges megközelíteni ahhoz, hogy leküzdhető legyen.
Hol tartunk most?
Bár az EU-27 tagországok átlagosan közel egy tizedét telepítik csak a szükséges mennyiségnek, országonként ez természetesen eltérő. Élen jár Ausztria a maga 30%-ával, de Magyarország, Szlovákia és Románia is 20% felett teljesít, míg Csehország és Lengyelország az EU-s átlag alatt van. Németország, az egyik sereghajtó ország 6%-ot teljesít, azaz 100 helyett 6 db publikus töltő kerül átadásra hetente. Így nehezen lesz kiépítve a személyautók számára a szükséges 6.8 millió publikus töltő 2030-ra, amely beruházási értékét tekintve megközelíti a 70 milliárd EUR-t.
Mondhatnánk, hogy ez hatalmas költség, de például az 5G vagy az üvegszálas internet telepítésének költsége tízszer több pénzt emészt fel, mégis jobban halad.
Flottabb engedélyeztetési rendszer nagyobb állami és privát beruházói kedv, továbbá a töltőrendszerek közötti előfizetői átjárhatóság - azaz a mobiltelefon kapcsán már megismert roaming - segítené leginkább a kiépítés felgyorsítását.
Az eloszlás is fontos!
Egy ország töltőhálózatának fejlesztésekor három fő szempontot érdemes egyszerre szem előtt tartani. Az első az országon belüli, a második a regionális kapcsolatok, a harmadik pedig a trans-európai útvonalhálózat (TEN-T)-ba tartozó nemzeti autópályák, főutak. Például: Finn- és Svédország estében országspecifikus, Spanyolországban regionális, és Németországban leginkább az autópálya-hálózat a meghatározó.
Mennyi töltő lenne az ideális?
Az ideális eloszlás a városokban 5, városon kívül 7-8 autóra lenne leginkább megfelelő egy lassú töltőt biztosítani. Az autópályák és fő közlekedési folyosók mentén pedig legalább 184 gyorstöltő állomásra lenne szükség száz kilométerenként, hogy a személyautók számára a közlekedés sebessége fenntartható legyen a mostani belsőégésű közlekedési stílusunkhoz az EU töltési mesterterve szerint. A Fit for 55 eléréséhez 2030-ra közel 43 millió elektromos BEV/PHEV személyautóval kell számolnunk. Igaz, ehhez a kétszer annyi BEV+PHEV autót kellene eladni a következő években, mint amennyit 2021-ben sikerült, ami a jelenlegi chip és akkumulátor hiányos időszakban egyelőre reménytelennek tűnik. A Fit for 55 cél érdekében 2030-ra a 10-ből 6 autót BEV vagy PHEV motorizáltsággal kéne eladni.
Forrás: European Alternative Fuels Observatory
Mennyibe kerül a töltés?
Közel egyforma a díjszabás régiónk országaiban, eltérés csak pár tényezőből adódik. Lengyelországban sok töltőnél egy bizonyos időt meghaladó (AC: 180 perc, DC 60 perc után) töltés esetén percdíjazás is életbe lép. Csehországban regisztráció nélkül 20 CZK az egyszeri csatlakozási díj. Magyarországon az állami Mobiliti töltőhálózat kedvezményes csomagjai az energia árak ingadozása miatt fel vannak éppenséggel függesztve.
Aranyszabály - Fejlődjünk együtt
Joggal merül fel a kérdés - miként tovább? Érdemes-e már most elektromos járművekre átállni, ha így áll a töltő helyzet? A válaszunk egyértelműen: igen, de okosan! Nézzük meg, hogy mely munkatársunk mobilitási szokásaihoz illeszthető legjobban jelenleg az elektromos autózás. Kezdjük el, mert az elektromos autózás előbb-utóbb szinte teljes mértékben átveszi a belső égésű autók helyét, ezért jó, ha mi is időben lépünk, azaz egy-két éven belül flottánkba kerül egy elektromos autó - legalább tapasztalat gyűjtés céljából.
Igen, de okosan - fontos tehát, hogy legyen saját töltőnk otthon vagy munkahelyünkön! Így legalább egy biztos töltőponttal fogunk rendelkezni, ami a hétköznapokban megoldja szükségletünket.
Ráadásként az MHC Mobility-nél lehetőség van az autóval együtt töltőt is bérelni, így a drága beruházás helyett teljes körű szolgáltatással tudjuk bérelni.
Írta: Lakatos Gergely
Ez a cikk az EuroFleet-MHC Mobility Magazin 2022/02 számában jelent meg. Ha tetszett a cikk, és szeretné a Magazint igényelni, kérjük jelezze itt.
