A dízelmotor évek óta a közlekedés egyik fő bűnbakja. Szennyező, hangos, „halálra ítélt” technológia – legalábbis a közbeszéd szerint. Miközben az elektromos hajtás egyre nagyobb teret nyer, kevesen beszélnek arról, hogy a leggyorsabb CO₂-csökkentést nem feltétlenül új hajtásláncok, hanem új üzemanyagok hozhatják el.
A járműiparban egy új modell vagy technológia fejlesztése éveket, sőt évtizedeket vesz igénybe. Ráadásul még mindig zajlik a vita: akkumulátoros elektromos, hidrogén, e-üzemanyag vagy valami egészen más jelenti-e a hosszú távú megoldást. Eközben Európában mintegy 250 millió jármű fut az utakon, döntő többségük belső égésű motorral, amelyeket egyik napról a másikra nem lehet lecserélni.
Itt lépnek színre az úgynevezett „drop-in” üzemanyagok. A nevük onnan ered, hogy motorátalakítás nélkül, közvetlenül használhatók a meglévő benzines és dízelmotorokban. Nem igényelnek új infrastruktúrát, nem kell hozzájuk új autót vásárolni – egyszerűen betölthetők, ugyan úgy mint, a hagyományos üzemanyagok.
Ígéretes jövő: HVO100
Az egyik legígéretesebb ilyen megoldás a HVO100, vagyis a hidrogénezett növényi olajból készült megújuló dízel. Bár elsőre hasonlónak tűnhet a biodízelhez, a kettő technológiailag jelentősen eltér. A hagyományos biodízel (FAME) kémiai szerkezete miatt csak korlátozott arányban keverhető a fosszilis gázolajhoz – ezért van jelen jellemzően legfeljebb 7 százalékos arányban a töltőállomásokon.
A HVO ezzel szemben kémiailag szinte azonos a hagyományos dízellel, így teljes értékű „drop-in” üzemanyagként viselkedik. Ennek köszönhetően egyre több autógyártó hagyja jóvá a használatát – jellemzően bizonyos gyártási dátum után készült Euro 5 és Euro 6 dízelmotorok esetében.
A Stellantis csoport tavaly a teljes dízelmotor-palettáját validálta HVO-ra, míg a BMW ennél is tovább ment: 2025 januárjától minden Németországban gyártott dízel BMW-t HVO100-zal töltenek fel a gyárból történő kiszállítás előtt, modelltől függően 5–8 liter megújuló dízel kerül az autókba.
Well-to-wheel
A BMW által használt üzemanyagot a finn Neste gyártja, és a vállalat számításai szerint a HVO100 „well-to-wheel” alapon akár 90 százalékkal alacsonyabb CO₂-kibocsátást eredményez, mint a hagyományos fosszilis dízel. A „well-to-wheel” megközelítés nemcsak az égés közbeni emissziót vizsgálja, hanem az alapanyag-kitermelést, a gyártást, a finomítást és a szállítást is figyelembe veszi. Ahogy az előbb is említettük a bajor gyártó igen csak komolyan gondolja ezt a fromulát, hiszen már 2020 márciusától gyártott összes dízel személyautóját jóváhagyta HVO100 használatára, és ahogy látjuk más gyártók is hasonló irányba mozdulnak el. A legtöbb esetben a kompatibilitás a gyártási dátumhoz kötött, de az üzenet egyértelmű: a dízel még nem mondta ki az utolsó szót.
Színezd újra!
A dízel körüli vita ma már nem fekete-fehér kérdés. Miközben a villanyautók csendben, de megállíthatatlanul terjednek, a valóság az, hogy az utak többségét még mindig belső égésű motorral szerelt járművek uralják, és ezeknek az autóknak nem tíz év múlva, hanem ma kell tisztábban működniük. A HVO és a hozzá hasonló „drop-in” üzemanyagok pontosan ezt kínálják. Nem majdani igéretet, hanem azonnali, kézzelfogható javulást. Nem írják újra az autózás szabályait, de finoman – mégis hatékonyan – átformálják azt. Lehet, hogy a jövő elektromos, de az átmenet sikere azon múlik, hogyan kezeljük a jelent, és ebben a történetben a dízel – új üzemanyaggal a tankjában – még korántsem mondta ki az utolsó szót.
