Nagy Gábor közel másfél évtizede dolgozik a flotta-üzemeltetés területén. 2014-ben kerül a társasághoz, majd alig két év után megbízzák az üzemeltetési osztály vezetésével. A cég azon szürke eminenciásai közé tartozik, akik nélkül nem lehetne teljes a vállalat sikere. Gáborral beszélgetve úgy érzem, hogy megtalálta a helyét, és azt gondolom róla – némi romantikus csavart is belecsempészve a történetébe -, hogy talán néhány évre azért kellett elhagynia Győrt, hogy aztán visszajöhessen.
Az üzemeltetés a cég központjának felső szintjén található. Az irodát csendesen nyüzsgő munkazaj tölti meg, és amíg vendéglátómra várok, pár pillanatra fél füllel én is részese leszek a napi ügymenetnek. Ha akarnék sem tudnék jobban elmélyülni a dologban, mert időközben Gábor is megérkezik és a szobájába invitál. Miközben hellyel kínál, exkuzálja magát, nem rutinos nyilatkozó – mondja – de ez az első néhány perctől eltekintve aligha tetten érhető.
Nem sok vargabetű van a pályafutásodban, hogy ragadtál meg ezen a területen?
Az általános iskola után tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy merre induljak. Azt, hogy kereskedelmi szakközépiskolába jelentkeztem, egy gyerekkori barátomnak köszönhetem, aki már ebbe az iskolába járt. Az érettségi után még elvégeztem egy felsőfokú menedzseri képzést is, majd hat-hét évig különböző kereskedelmi egységekben dolgoztam értékesítőként. Az útkeresés egészen addig tartott, amíg az X-Rent Kft.-hez nem kerültem – akik flottakezeléssel foglalkoztak – ügyintézőként.
Ha jól emlékszem Csőre Tamás is itt dolgozott…
Igen így van, az ismeretségünk Tamással ekkorra datálható.
Ott tartottunk, hogy X-Rent.
Nem sokkal később az X-Rent-et egy multinacionális budapesti központú cég felvásárolta, a győri telephelyet pedig bezárták. A barátnőmet – aki később a feleségem lett – felvették Pestre az egyetemre, így amikor felajánlotta az új tulajdonos, hogy a fővárosban is biztosít munkát a győri telephely dolgozóinak, akkor élve a lehetőséggel, felköltöztem. Így folytatódhatott a közös életünk, a párom kollégiumban lakott, én pedig albérletben.
Átmeneti időszaknak gondoltátok a fővárosi életet vagy végleges megoldásnak?
Véglegesnek, de miután két éven keresztül nem tudtuk megoldani a lakáshelyzetünket, és időközben már útban volt az első gyermekünk, úgy véltük, hogy ez már túl sok rossz jel ahhoz, hogy tovább keressünk. Ezért 2014-ben hazaköltöztünk.
Egyébként mi tartott volna Pesten benneteket Győrrel szemben, ami egy teljesen jól élhető város?
Az ott töltött éveink alatt kialakult egy jó életünk, jó munkája volt mind a kettőnknek és barátaink is voltak szép számmal. Engem a sport is odakötött.
Mit sportoltál?
Minden szabadidőmet a sportnak, a futballnak szenteltem. A Budapesti Labdarúgó Szövetség keretein belül játékvezetőként működtem, valamint a Magyar Ötlabda Szövetségben is dolgoztam sportszervezőként. A hétvégék játékvezetéssel teltek, a hétköznapok jelentős részét pedig az Ötlabda és a futsal kötötte le, mely utóbbit NB 2-es szinten űztem, szóval ezek összesége is egy erős marasztaló tényezőt jelentett számomra, hiszen meg akartam tartani, azt, amit az ottlétünk hat éve alatt felépítettem. Azonban minden vágyam vagy vágyunk ellenére be kellett látnom, hogy ami Budapest nagy előnye – a nyüzsgés és a lehetőségek szélesebb tárháza – az egyben a hátránya is, ráadásul a korábban már említett megoldatlan lakáshelyzetünk miatt racionális döntést kellett hoznunk.
Az egzisztenciát hogy költöztettétek haza?
Végül is a nejem elment GYES-re, így neki lett két év gondolkodási ideje, én pedig prózai egyszerűséggel felhívtam Csőre Tamást és elmondtam neki, hogy visszaköltöztem Győrbe, és éppen álláskeresésben vagyok. Nagy szerencsém volt, mert pont embert keresett az üzemeltetésre, és ennek köszönhetően tulajdonképpen azonnal el tudtam helyezkedni. Persze az is szerencse volt, hogy ugyanaz volt a feladatom, mint a korábbi munkahelyemen, csak az ügyfelek voltak mások, a metodika ugyanaz.
A vállalat üzleti filozófiája igen magasra teszi a lécet, mennyiben volt ez más, mint a korábbi munkahelyeiden?
Annak idején az X-Rent-nél közel hasonló elvek voltak, mint a társaságnál, úgyhogy mondhatni, én már 2007-ben is ezen szocializálódtam. De ugyanezen elvek mentén dolgoztam a korábbi cégemnél is, hozzátéve ehhez azt, hogy egy multinacionális vállalat már csak méreténél fogva is korlátoltabb. Nálunk rugalmasabb az ügyfélkezelés, sokkal kevesebb a kiszervezett szolgáltatás, ennek okán tágabb a mozgásterünk, ezért egy sor problémát saját hatáskörben tudunk megoldani. A kérdésre visszatérve: én mindig a legmagasabb szinten próbáltam kiszolgálni az ügyfeleket, talán ez a kereskedelemben eltöltött évek örökségének is köszönhető, ahol jutalékos rendszerben dolgoztam, és emiatt egyáltalán nem volt mindegy, hogyan és mennyit adok el. A filozófiám ebben a kérdésben semmit sem változott.
Viszonylag hamar, két év alatt a csapat élére kerültél. Minek köszönhetted ezt a gyors felfutás?
Tulajdonképpen ez egy kétlépcsős folyamat volt. A mostani státuszomat akkor nyitották meg, amikor a korábbi üzemeltetési vezetőből üzemeltetési igazgató lett, és több területért is felelnie kellett. Ekkor bíztak meg ezzel a feladattal, majd, amikor a korábbi igazgató távozott a cégtől, az alá tartozó struktúrát több részre osztották és ezt a pozíciót nem nyitották újra.
Mennyire kell ebben a beosztásban pszichológusnak is lenni? Ezt csak azért kérdezem, mert az autókkal kapcsolatos problémák ide futnak be először, ráadásul heterogén az ügyfélkör, hiszen itt a területi képviselőtől a cégtulajdonosig mindenki megfordulhat.
Azt szoktam mondani, hogy jó kommunikációval a problémák kilencven százaléka orvosolható. Ha innen nézem, akkor valóban egy kicsit pszichológusnak is kell lenni. Ma már az ügyfélkezelést szinte teljes egészében kollégáim végzik, hiszen nap mint nap ők vannak kapcsolatban a partnereinkkel, hozzám csak ritkán jut el a probléma, ami azt jelenti, hogy jól oldják meg a feladataikat. Szóval a dolgok oroszlánrésze az övék, nekem a döntéseket kell meghoznom, ehhez a háttérmunka jelentős részét ők végzik el. Egyébként ebben az esetben is jól megmutatkozik a rugalmasság, hiszen sokkal nagyobb a mozgásterünk, mint egy multinak. Nálunk például 24 órás ügyeleti rendszer van – hogy csak egyet említsek -, így az ügyfél közvetlenül velünk tud beszélni akár karácsony este is, nem pedig egy flottakezelő kiszervezett assistance szolgáltatójával, aki csak egy rendszámot lát.
Mekkora a mozgástered a kollégák kiválasztásban, és milyen szempontok alapján döntesz?
A végső szó ugyan nem az enyém, de aktívan részt veszek ebben a folyamatban, és az elsőkörös interjúkat is én bonyolítom. Én elsődlegesen személyiségét nézem és a kommunikációt, hogy mennyire lehet vele beszélgetni. Ez egy nagyon fontos kitétele ennek a munkakörnek, hiszen itt nap mint nap beszállítókkal és ügyfelekkel kell kommunikálni, szóban és írásban egyaránt. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a dolgot valaki hogyan teszi. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján talán már mondhatom azt, hogy legtöbbször már az első pillanatban, amikor belép valaki az ajtómon, nagyjából tudom, sejtem, hogy mire számíthatok.
A vezetői megbízatással egy másfajta felelősséggel is szembe kellett nézned, hiszen irányítanod kell a munkatársaidat. Ezt az új szerepkört mekkora kihívásként élted meg?
Korábban egylégteres irodánk volt, így fél füllel mindig benne voltam az aktuális dolgokban, ha elakadás volt, segítettem. Ez a fajta asszisztencia, illetve a problémamegoldás most is a legfontosabb vezetői feladat a munkám során, ugyanakkor ma már a napi kapcsolattartásban nem vagyok benne. Bevallható, hogy ezt volt a legnehezebb megszoknom. (mosolyog)
Mennyire kell ehhez a munkához műszaki tudás?
Nyilván nem árt, ha valaki ebben is otthonosan mozog, de nem elsődleges feltétel, hiszen kellő akarattal és hozzáállással megtanulható, de a kommunikáció a lényeg.
Mennyire váltál eközben autós emberré?
Amióta benne vagyok a szakmában, azóta figyelek és tanulok, sok mindent ellestem a gyakorlottabb kollégáimtól is. Mindazonáltal a több éves tapasztalat azt mutatja, hogy az autók túlnyomó százalékánál visszatérő hibák vannak, tehát jellemzően nem arról van szó, hogy telefonon keresztül kell megoldani egy motorgenerált. Ezen a területen is tovább képeztem magam, szereztem műszaki képesítést, ettől ugyan még nem váltam autószerelővé, de problémákra reflektálni tudok ügyfél és szerviz oldalon is.
Amikor idekerültél, akkor 7-800 autót kezeltetek, ma ennek a háromszorosát. Háromszoros a probléma-előfordulás is?
A mai autókban sokkal több az extra, bonyolultabb rendszerek vannak beépítve, ezért megnőtt a hibalehetőségük is, ebből következően jóval hamarabb meghibásodnak, akár egy-két évesen is, mint mondjuk öt-tíz évvel ezelőtt. Ennek okán ma jóval nehezebb az ügyfél- és a flottakezelés is. Mindemellett szembe kell nézni azzal is, hogy a felgyorsult világ hat ránk, nekünk ezt a tempót fel kell venni, mert ezt várják el tőlünk.
Az elmúlt években volt/van krízis bőven, ezáltal az autóipar hektikussá vált, számítani lehet arra, hogy emiatt futamidők kényszerűen kitolódnak. Bár ennek kivédése stratégiai kérdés, amire feltehetően nem ebben a szobában adják majd meg a választ, ugyanakkor befolyásolja az üzemeltetést. Mennyiben érezhető ez a tendencia?
Tapasztalunk hatásokat, de eddig ez még nem nőtt akkorára, amit ne tudtunk volna kezelni. Vannak alternatíváink és áthidaló megoldásaink, amikkel ki tudjuk váltani azt az időszakot, míg a megrendelt autó meg nem érkezik. Természetesen mindig mérlegeljük, hogy adott autó esetében mennyi az a túlfutás, amit még érdemes bevállalni és mennyi, amit már nem.
Mi az, ami a nap végén örömet szerez ebben a munkában?
Az, ha akármennyi probléma is van, azt mind meg tudjuk oldani. Persze ez nem megy úgy, ha az ember mögött nincsen ott egy jó csapat. Sok esetben mire hozzám kerül a dolog, már csak az „utolsó simításokat kell elvégeznem”, vagy csak le kell zárnom az ügyet. Szóval mindenképpen az a munka szépsége, ha magunk mögött tudhatunk egy olyan elégedett ügyfelet, aki nem is gondolta volna, hogy egy problémát gyorsan is meg lehet oldani.
Ha keretezzük a beszélgetésünket, akkor ma mit gondolsz, érdemes volt otthagyni Pestet, és újból építeni az életedet, életeteket?
Mindenképpen jó lépés volt, egyrészt azért, mert Győrben a közvetlen családi környezet adott, ami óriási segítség, másrészt a feleségem és én is újból megtaláltuk a helyünket.
És a sport is megmaradt az életedben? Külügyminiszterünk is jegyzett futsalos, vele is találkoztál a pályán?
Nem, mert a régiós csoportosítás miatt mindig elkerültük egymást, de figyeltem a teljesítményét, ha jól emlékszem, akkor az NB 2-ben még gólkirály jelölt is volt. (nevet) A sport -leginkább a foci -, mindig is fontos része volt az életemnek. Ugyan a futsalt abbahagytam, de amikor visszajöttünk Győrbe, szerencsémre ugyanabba a kispályás csapatba kerültem, amit hat évvel korábban itt hagytam. A rossz hír, hogy ez a csapat feloszlott, így pár év ismét kimaradt, de tavaly újból elkezdtem nagypályán is játszani.
Megy a nagypálya?
Megéreztem a kihagyást, de egyelőre nagyon élvezem, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul.
Ha tetszett a cikkünk, és szeretné Magazinunkat igényelni, kérjük jelezze itt.
