Az ausztrál növényvédő szereket gyártó NuFarm tizenöt évvel ezelőtt alapított leányvállalatot Magyarországon. A 2008-as indulástól 2022 áprilisáig Salamon György töltötte be a cégvezetői pozíciót, aki ma már az európai, az afrikai és a közel-keleti üzletfejlesztéséért felel. Tevékenységének spektruma olyan széles, hogy még leírni is hosszú, ennek ellenére egy pillanatig sem érezni rajta a munka terhét. Könnyed, laza, mint amilyen a vele folytatott beszélgetés is lett.
írta: Barna András Képek: Hilbert Péter
A Rubin Hotelben van a NuFarm Hungária Kft. központja, mégsem irodai környezetben, hanem a szálloda lobbijában ülünk le Gyurival beszélgetni. Még öt perc sem telik el, de már tudom, hogy el kell engedjem a megszokott metodikát, ugyanis azon kapom magam, hogy ez nem is egy interjú, hanem egy baráti diskurzus mindenről is. Mintha egy félbeszakadt beszélgetés folytatódna, bármibe belekezdünk, abból egy újabb és újabb történet kerekedik ki, így aztán nem csoda, ha nehéz betartani a kronológiát. Ennek okán mindenhol megfordul a beszélgetés fonala: Tolna megyétől – bocsánat vármegyétől – kezdve a colombói reptérig és persze beszélünk a vállalat gyökereit jelentő Ausztráliáról is. No meg arról, hogy miért tekintenek sötét lóként a növényvédelemre.
Megismerve a cégvezető történetét arra gondolok, hogy nagyon sok szakmai életút elbeszélését hallottam már, amiknek legtöbbször a kalandos jelző az aposztrófja. Ezzel szemben Salamon Gyurié valahol eleve elrendeltetett és oldalhajtások nélküli karrier, és bár még jócskán van hova előre néznie, mégis azt gondolom, az elképzelt jövőképe már most is irigylésre méltó.
Barna András: Tolna megyéből származol, az édesapád és a testvéred is az agráriumban dolgozott. Ez elég presszió volt ahhoz, hogy nálad se legyen kérdés milyen irányba menj?
Salamon György (S.Gy.).: Az édesapám kertészmérnök és a terménykereskedelem iparágbában dolgozott, később a ’80-as évek végén pedig magánvállalkozásba fogott a bátyámmal, ami mezőgazdasági termények nagykereskedelmével foglalkozott – jellemzően vetőmagokkal. Szóval kétségtelenül a családi ráhatás masszívan benne volt abban, hogy én is ezirányba gondolkoztam. Ennek köszönhetően jelentkeztem az érettségi után a – akkor még Georgikon - Keszthelyi Agrártudományi Egyetemre, ahol agrárkémikus-agrármérnöki végzettséget szereztem.
B.A.: A teljesség kedvéért: édesanyád mivel foglalkozott?
S.Gy.: Ő tanárnő volt.
B.A.: Édesapád a testvéreddel együtt vitte a vállalkozást, azt gondolnám, hogy valahol kézenfekvő lett volna, hogy te is erősítsd a családi csapatot, de mégis másfele mentél.
S.Gy.: Egy rövid ideig – egy évig – én is csatlakoztam hozzájuk az egyetem után. De később szembe jött egy lehetőség, emiatt váltottam. Egy japán kereskedőház növényvédőszer üzletága ekkor indult Magyarországon, és ennek a felépítésében vettem részt. Tizenegy évig dolgoztam itt.
B.A.: Mi fogott meg az agrárvegyészetben?
S.Gy.: Nagyon érdekelt ez a dolog, mert az agártudomány ezen ága valóban a növény orvoslásáról szól. A mezőgazdaságnak korábban is volt ilyen szakága, de annak idején minket még csak növényvédősöknek hívtak. Az elmúlt jónéhány év alatt megnőtt ennek a területnek jelentősége, amit mi sem bizonyít jobban, hogy már a kamaránkat is Növényorvosi Kamarának hívják. Sőt van olyan törekvés, hogy ugyanarra szintre emeljék ezt a végzettséget is, mint az általános vagy az állatorvosi, gyógyszerészeti tevékenységet doktori előtaggal.
B.A.: Picit furcsa nekem, hiszen egy növénynek például nem tudsz fizikálisan beadni egy pirulát, hogy mást ne említsek.
S.Gy.: Pedig a növényeknél is van ilyen vagy hasonló, azt endoterápiának hívják, viszont ez az ág még a fejlődési szakaszában van, így kétségtelen, hogy nem ez a terület meghatározó vonala. Ugyanakkor nagyon sok olyan metszéspont és számos olyan dolog van, ami ugyanúgy megtalálható az általános értelemben vett orvoslásban vagy éppen a gyógyszerészetben. Tény, hogy itt boncolni vagy műteni nem kell. (nevet)
B.A.: A környezetvédelem ma már közügy, a vegyszermentes lét pedig egy nagyon agresszív törekvése a világnak, amiért például az élelmiszeripar folyamatosan górcső alatt van. Egy ilyen hangulati környezet milyen hatással van a tevekénységetekre?
S.Gy.: Mondok egy példát: két évvel ezelőtt Sri Lanka betiltotta a növényvédő szerek használatát, beleértve ebbe a műtrágyákat is, és csak biotermesztést engedélyezett. Ennek az lett az eredménye, hogy fél évvel később lázadás tört ki, mert olyan mértékben lecsökkent a terméshozam, hogy az már éhínséggel fenyegetett. Be kell látni, hogy a növényvédőszer egy eszköz, és mint minden ezen a világon, eredendően semleges. Ezért minden attól függ, hogy ezt az ember hogyan használja. Ha rosszul, és például beleöntik a Dunába, akkor nyilvánvalóan kipusztulnak a halak, de szándékosan ki akarna ilyet tenni? Ezzel szemben lehet jól is használni ugyanúgy, mint a gyógyszert, az üzemanyagot és sorolhatnám. Nem akarom a végtelenségig leegyszerűsíteni a dolgot, de a sótól, az alkoholtól is meg lehet halni, ha mértéktelenek vagyunk.
B.A.: Azért zöld-fronton igen erős a lobbi-tevékenység, ami nem mentes az éles pengeváltásoktól sem. Tudom, némileg költői a kérdés, de ez mennyire van az iparágra kihatással?
S.Gy.: Ez egy olyan ló, aminek a zöld lobbi nem tud megülni a közepén. Ennek köszönhetően a lobbi-tevékenységüket enyhén szólva is diktatórikus jegyek jellemzik. Nekem van egy huszonnyolc éves nagylányom, aki éppen terhes, szóval ma-holnap nagypapa leszek, de van egy nyolchónapos kisfiam is és egyiküket sem akarom megmérgezni. Én a Földet úgy szeretném átadni nekik, hogy az élhető legyen. Nemcsak a magam nevében beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy ebben az iparágban senki nem akarja feláldozni a világot a növényvédelem oltárán. Ezek a szerek tehát eszközök, amit normálisan és jól kell használni, és akkor nem kártékonyak. Jellemzően mindig a szerek összetétele a téma, miközben arról ritkábban esik szó, hogy a használatuk nagyfokú hozzáértést igényel, ha valaki nem ért hozzá vagy nem megfelelő mennyiségben alkalmazza őket, akkor több kárt okoz, mint hasznot. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy a növényvédő szerek engedélyeztetése pontosan ugyanolyan szigorú procedúra és protokollok mentén halad, mint a gyógyszereké.
B.A.: Mindezt értem, de már nagyon meg vannak dolgozva az agyak. Elég csak azt látni, hogy az egész világ főz, ennek okán a természetes alapanyagok használatát vagy akár a bio élelmiszerek fogyasztása kitüntető figyelmet kap.
S.Gy.: Alapvetően ezzel nincsen semmi baj, sőt én is támogatom. De azt bárki könnyen beláthatja, hogy a világot, de még Európát sem lehet csak bio termesztésből érkező előállított élelmiszerekkel megetetni.
B.A.: Jól elkanyarodtunk a kronológiától, miközben még ott tartunk, hogy tizenegy évig dolgoztál ennél a japán kereskedőháznál és utána váltottál, mert jött a NuFarm?
S.Gy.: Igen. A Nufarm egy ausztrál növényvédő szereket gyártó vállalat és a világ ezen iparágának TOP 10-es mezőnyéhez tartozik. A cég 2008-ban határozta el, hogy leányvállalatot létesít Magyarországon. Az első kapavágástól itt vagyok, és az elmúlt tizenöt évem a NuFarm Hungária nulláról a „valahova felépítéséről” szólt/szól, amire nagyon büszke vagyok. Annak idején, amikor idehaza elindultunk, akkor még sporadikusan fejlődött a cég, a gyártás volt a központban és a meglévő termékek értékesítésre fókuszált. Ma ez megfordult, és a piaci igények kiszolgálása került a fókuszba, erősebb a marketing- és a sales-tevékenység is. Míg a kezdetekben a szinte teljes szabadkéz eszközével élhettünk, annak minden előnyével és hátrányával együtt, ma a vállalat ezen koncepciója magával hozott egyfajta központosítást.
B.A.: Nyilván csak egy villámlátogatást tettünk az irodátokban, de nem úgy tűnt, mintha ide bárkit is delegált volna az anyacég.
S.Gy.: Picit furcsán hangozhat, de régiós pozícióban én már az anyacéghez tartozom, nem pedig a NuFarm magyarországi leányvállalathoz.
B.A.: Ez azt jelenti, hogy a NuFarm Hungária Kft. Magyarország régiós központ lesz?
S.Gy.: Nem, de a vállalat idehozott egy shared service centert, ami viszont nemcsak Magyarországot szolgálja ki, hanem valamennyi európai országot. Ezt minden bizonnyal nemcsak az elért piaci részesedésünknek köszönhetjük, hanem annak is, hogy az elmúlt másfél évtizedben egy normális, csontvázaktól mentes cégkultúrát építettünk fel, amire szintén nagyon büszke vagyok.
B.A.: Mennyire kell megküzdeni a mindennapokban a növényvédő szerek használatának szükségszerűségéért?
S.Gy.: Sajnos vagy szerencsére nem B2C, hanem B2B-ben dolgozunk. Ezért mi olyan ügyfeleket, nagykereskedőket szolgálunk ki, akik mezőgazdasági termelőknek értékesítenek. Olyan termékeket árusítunk, ahova kell a szakértelem, ebből pedig az következik, hogy akik ezeket a termékeket felhasználják nem a zöldvonulat szélsőséges útját követik. Ez jó. Az viszont már kevésbé, hogy az európai uniós szabályozás kifejezetten ennek az iparágnak az ellenében dolgozik. Ezért nagyon sok hatóanyagot korlátoznak vagy egyszerűen betiltják. Nagyon szigorú szabályozás van, és ha egy nüánszon elcsúszik a hatóanyag, akkor azonnal betiltják. Ezeket a molekulákat viszont nem lehet egyik pillanatról a másikra egy új vegyülettel kiváltani. Sőt van, hogy nem is lehet helyettesítő anyagot találni.
B.A.: Nem látszik rajtad, de többször szóbahoztad már a korod. Ötvenkét éves vagy, de a habitusodban egyáltalán nem érhető tetten, hogy már a B-oldal szól a lemezen. Sőt, ha azt vesszük, egy új életet is kezdtél, hiszen a két nagylányod után nem is olyan régen született egy kisfiad is. Jellemző rád ez a kiegyensúlyozottság?
S.Gy.: Lekopogom, hogy most rendben vagyok, azt leszámítva, hogy hat-hét évvel ezelőtt azért volt egy törés az életemben, amit fel kellett dolgoznom. Mondjuk az cseppet sem jó, hogy a kisebbik lányom a bolygó másik oldalán, Ausztráliában él, mert ez enyhén szólva is eléggé nehézkessé teszi a találkozást.
B.A.: Közbevetőleg: egyik lányod sem vitte az apai vonalat?
S.Gy.: Nem, totál mást csinálnak, a nagyobbik kognitív tanulmányokat hallgatott és ebből szerzett diplomát, és ma egy nagy IT cégnél dolgozik, a kisebbik lányom pedig vendéglátást tanul kint.
Egyébként a 2022. év sok változást hozott, ekkor léptem át régiós pozícióba, megszületett a kisfiam, ami egy hatalmas változást hozott az életemben. Amit most látsz rajtam, azért amögött nagyon sok vívódás és rengeteg dolog, munka volt. Ami leginkább életben tartott, az a tenisz, ami egy héten kétszer szinte kőbe vésett program az életemben, de ilyen a motorozás is, bár ezt most már csak nagyon óvatosan csinálom. Még egy nagy kedvtelése van az életemnek a vitorlázás, de erre csak esetenként kerül sor.
B.A.: Az EuroFlet-tel hogyan kerültetek kapcsolatba?
S.Gy.: Ha már a 2022-es évet megemlítettem az előbb, akkor a nagy változások/váltások között az is ott szerepelt, hogy Csőre Tamás – fogalmazzunk úgy – átadta a stafétabotot. A távozása azért jelentőségteljes számomra, mert a NuFarm és az EuroFleet majdnem egyszerre indult el, ennek okán szerintem az első ügyfeleik egyike lehettünk a cégnek és ezzel együtt a Tamásnak is, aki akkor még erősen a frontvonalban volt. Én sok évvel ezelőtt vele szerződtem először. Az EuroFleet-tel azóta is töretlen a kapcsolatunk. Jelenleg tizennégy autónk van.
B.A.: Annyiszor szóba került a zöld vonal és számos cégnél törekvés is a flottazöldítés, ti gondolkoztok ezen?
S.Gy.: Bár tudom, hogy nagyot fejlődött az elektrifikáció, ennek ellenére én a városon kívüli elektromos autózásban, annak jelenlegi körülményeivel nem hiszek – ez persze a személyes véleményem. Azt viszont el tudom képzelni, hogy a következő autócsere alkalmával adott esetben hibridautókkal is kiegészüljön a flottánk.
B.A.: Ha szakmai karriereden végignézünk, akkor az tulajdonképpen két nagy szakaszból áll, lehet ezt fokozni, van feljebb ennél?
S.Gy.: A feljebb lépés nem cél a jövőképemben. Arra viszont nagyon büszke vagyok – főleg a mai világban -, hogy a karrierem nem oldalhajtásokkal teli. Nem kétséges, ha az ember több helyen is megfordul, akkor több cégkultúrára is rálát, ami építő lehet. Ugyanakkor én egy japán cégnél kezdtem dolgozni, ahol egészen más volt a szemlélet. Az ottani munkatársak pontosan tudják, hogy ha valaki egy ilyen vállalatnál dolgozik, akkor tíz év múlva hova juthat el, mert az életpályamodelljük teljesen átlátható és kiszámítható. A NuFarm egy más típusú multinacionális cég, az egész világon 3000 embert foglalkoztat. Bár lehetne szándék egy még magasabb szint elérése, de számomra nem ez a cél, hanem az, hogy jól érezzem magam abban, amit csinálok, legyen hozzáadott értéke és értelme. Most, hogy ötvenkét évesen született egy kisfaim, az egyfajta dimenzióváltás is volt számomra, hiszen másként éli meg az ember ezt most, mint huszonöt évesen. Elsősorban nem azért, mert számolja a hátralévő éveit, hanem azért, mert másként látja a világot. Ma egyáltalán nem biztos, hogy a munakelyemen tölteném akármilyen munka-okból kifolyólag a szilvesztert, mert nem érné meg. Ma már ennek okán csak arra törekszem, hogy a munka-magánélet egyensúly lehető legtökéletesebb harmóniáját megtaláljam.
