Habár a Le Mans-i 24 órás verseny (24 Heures du Mans) idén ünnepli századik évfordulóját, az évek során különböző okokból több futam is elmaradt, így 2023-ban kilencvenegyedik alkalommal indult útjára az ikonikus futam.
Az idei rendezvényt minden eddiginél nagyobb érdeklődés övezte, hiszen már hónapokkal korábban minden jegy elkelt a nagy futamra. 300 ezer rajongó érkezett a 100 éves jubileumát ünneplő versenyre, amit legelőször 1923-ban tartottak meg a Circuit de la Sarthe aszfaltcsíkján a legújabb autóipari technológiák bemutatójaként, és azóta is úttörő szerepet tölt be az autóiparral kapcsolatos innovációk tekintetében a Le Mans 24 órás verseny. A Hypercar géposztályban tizenhat versenyautó – összesen tíz csapat és hét típus, köztük öt hibrid – szerepelt a nevezettek között, ami különösen izgalmas versenyt vetített előre.
A 2018-tól kezdődően aratott öt egymást követő győzelem után a Toyota Gazoo Racing úgy érkezett Le Mansba, hogy megcélozza a hatodik, kettős mesterhármast jelentő diadalt is a 62 autóból álló mezőny ellen, amely 16 Hypercar versenyautót vonultatott fel olyan legendás márkák színeiben, mint például a Cadillac, a Ferrari, a Peugeot és a Porsche. Egyébként korábban csak két másik gyártónak sikerült zsinórban hat győzelmet aratnia Le Mans-ban: a Ferrarinak 1960 és 1965 között, és a Porschének 1981 és 1987 között.
A Le Mans-i versenyeknek egyébként az elmúlt száz évben mindig megvolt a maga ásza. Az 1920-as években a Bentley fiúk uralták a versenyt, aztán az Alfa Romeo és Bugatti következett. 1936-ban egy munkás sztrájk miatt, 1940-48 között pedig a második világháború miatt nem rendeztek futamot az észak-franciaországi pályán. Az újrakezdés után az 1950-es és 60-as években a Ferrari nevéhez köthető a legtöbb győzelem, majd 1966-ban érkezett a Ford és GT40-es modellel egészen 1969-ig minden évben győzedelmeskedtek. Erről a Ferrari-Ford párharcról egyébként a közelmúltban készült egy rendkívül jó film is „Az aszfalt királyai” címmel, Christian Bale és Matt Damon főszereplésével. Azonban nem ez volt az egyetlen film a 24 órás versenyről, hiszen egyszerűen Le Mans címmel 1971-ben is készült már egy mozi Steve McQueen főszereplésével.
A Le Mans-i futamnak immár sok-sok éve magyar vonatkozása is van, hiszen a pálya egyik legveszélyesebb szakasza melletti sportbírói ponton Sípos Tamás és csapata dolgozik. „Sípiék” minden évben remekül teszik a dolgukat, és nemcsak a pályán sikeresek, hanem a verseny közbeni bográcsozást is általában a magyar csapat nyeri meg.
Technikák jöttek mentek, az autós történelemkönyvbe a Le Mans-i „tökéletes kör” Hans-Joachim Stuck nevéhez fűződik. Stuck, az egyik legikonikusabb német sport- és túraautó pilóta 1985-ben egy Porsche 962 C volánja mögött futotta meg a legendás időt. „Ezt soha nem felejti el az ember! – mondja az egykori versenyautó-pilóta, akinek évtizedekkel később az emlék még mindig frissen él az elméjében. „Nagyon jól felkészültünk. A boxban várakoztam, és a versenymérnökünk, Walter Näher figyelte az eseményeket. Aztán jött a jel, hogy ideje indulni a kvalifikációra. Csak én, a kocsi, három körre elegendő benzin és a küldetésem. A rajtrács és a célvonal felé vettem az irányt, gyorsítottam – és minden rendben volt. Gyakorlatilag nem hibáztam, a 620 lóerős 962 C rendkívüli kanyarsebességgel, tapadással és optimális kanyarerőkkel bírt. Éreztem, hogy a dolgok jól mennek, és magabiztosnak éreztem magam. De sértetlenül vissza kellett vinnem az autót a boxba, így figyelnem kellett a korlátokra is. Adrenalinnal töltött egyensúlyozó akció volt.” Amikor Stuck visszatért a boxba, csapata izgatott volt. Az akkor 34 éves férfi valami rendkívüli eredményt ért el, körideje: 3:14,8 perc, átlagsebessége: 251,815 km/h volt és 32 éven keresztül senki nem volt gyorsabb a 13 624 méteres körön. Stuck és partnere, Derek Bell a versenyen a harmadik helyet szerezték meg, és ezzel a versenyzők világbajnoki címével zárták az izgalmas szezont.
A jubileumi alkalomhoz nagyon sok csapat készült egyedi, alkalmi dekorációval. Így tett a 12 év után visszatérő Peugeot csapat is, akik az ezredforduló után dízelmotoros versenygépeikkel uralták korábban a kategóriát. A francia gyár különleges versenyszíneket öltött magára a nagy visszatérés tiszteletére: az európai formatervező szakma egyik legnagyobb ünnepén, a milánói dizájnhéten bemutatott grafika az eklektikus stílusú spanyol művész, J. Demsky munkája. A színpompás öltözék új értelmezésben mutatja be a digitális világ és a motorsport kapcsolatát, hidat teremtve az autóversenyzés hőskora és a Hypercar-korszak között.
Az idei felvonás talán soha nem látott izgalmakat hozott. Volt minden, ami a hosszútávú versenyzést jellemzi. Műszaki hibák (a versenyt végül megnyerő Ferrari versenyautót is többször újra kellett indítani), balesetek (vétlen baleset áldozataként adta fel a versenyt az egyik Toyota), változó időjárás (a felhőszakadás miatt egy vízátfolyáson szinte mindenki kicsúszott) és az éjszakai szakasz.
Sok-sok fordulat után végül az 51-es rajtszámú Ferrari szerezte meg az elsőséget vasárnap délután, és ezzel az 1965-ös abszolút győzelem után állhatott fel újra Le Mans trónjára az olasz istálló. Az elmúlt évek bajnokának sincs sok szégyenkezni valója, hiszen egy egész napos száguldás után mindössze 1:21,793 perc hátránnyal szorultak a második helyre a Toyotás srácok. A pódium harmadik fokára nagy meglepetésre a Cadillac csapata futott be, akik stabil versenyzéssel mindkét autójukat behozták egymás mögött. Ezzel a remek teljesítménnyel nem csak a 75 éves jubileumot ünneplő Porsche csapatát utasították maguk mögé, hanem a Glickenhaus és a Peugeot gyári csapatát is.
Nem Ferrari, de flottázásra kiváló járműveinkért kattintson ide!
