Veres Balázs és Csikós Gergely 2019-ben lettek tulajdonostársak a Supernova Intertrans Kft.-ben. Noha ismeretlen ismerősként kerültek a cégvezetés élére, pályafutásuk nemcsak néhány ponton metszi egymást, hanem valahol azonos gyökerekből is ered. Fuvarozó családból jönnek, ennek okán nem csoda, ha mindkettőjüket már nagyon korán rabul ejtette a gázolaj illata, ami több mint elég volt ahhoz, hogy ezen a pályán képzeljék el a jövőjüket. Két irányból mászták meg a szektor ranglétráját, míg négy évvel ezelőtt a súlyosan veszteséges Supernova élére kerültek. Tehetségüknek és modern gondolkozásuknak köszönhetően gyorsan megfordították az előjelet a cég pénzügyi eredménye előtt. A Supernova ma a nevéhez méltó módon prosperál, flottájában jelenleg 230 vontató és 340 pótkocsi van.
A Supernova székhelye a Bilk Logisztikai központban található, ami Közép-Európa az egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Nem kétséges, hiszen egy kisvárosnyi területen fekszik, viszont amilyen nagy olyan nehéz benne tájékozódni táblák híján. Miközben fotós kollégámmal körözünk a hatalmas raktárépületek között arra gondolok, hogy Jancsi és Juliska előbb talált ki az erdőből, mint amilyen hamar mi megtaláltuk az „Í” épületet. Szerencsére vendéglátóink nem veszik zokon a késést, nem mi vagyunk az elsők, akik elvesztek a raktárrengetegben – mondják.
Balázs – aki az ügyvezetés fuvarozási vonalát viszi - fogad minket és tessékel tovább egy olyan hosszú folyosón, hogy a szem is elfárad, amire a végére ér. Szerencsére nem kell az utolsó ajtóig elmennünk, a kis tárgyaló, ahol beszélgetni fogunk, csak néhány lépés távolságban van. Mire elrendeződünk, Balázs ügyvezetőtársa, Gergő is megérkezik, hóna alatt a laptopjával. A pénzügyek első számú vezetője szép szál termet, sokáig kintlévőség kezeléssel foglalkozott – tudom meg később -, ami szó valós és átvitt értelmében is kétségtelenül testhezálló feladat volt számára – jegyzem meg magamban.
Utólag azt gondolom, hogy egy rendhagyó kettősinterjú készült, ahol igen vékony mezsgye választotta el a munkát a magánélettől. Ettől függetlenül egy pillanatig sem éreztem, hogy munkamániásokkal beszélgettem. Bármelyiküknél is volt a szó – túl a szimbiózison -, kiegyensúlyozottak és átgondoltak voltak, egy-egy megállapításuk pedig akár még aranyköpésként is megállja a helyét.
Barna András (B.A.).: Hogy kerültetek ebbe az iparágba?
Veres Balázs (V.B.).: Tulajdonképpen minden tizenéves koromban kezdődött, mivel sokszor én is a kocsi alatt feküdtem édesapámmal, amikor azokat javítani kellett. Ő a saját cége révén a nemzetközi árufuvarozásban dolgozott, ezért már fiatalon közel kerültem ehhez a területhez. Magába szippantott a dolog, ennek okán már nagyon korán elhatároztam, hogy én ebbe az irányba tanulok majd tovább. Az érettségi után jelentkeztem a Győri Főiskola (ma Egyetem) Közlekedésmérnöki Karára nemzetközi szállítmányozási szakra.
Összességében azt gondolom, hogy a szakma összes lépcsőfokát megjártam. A diploma megszerzése után először a Révész Eurotrans-hoz kerültem koordinátorként, ahol gépkocsivezetőkkel foglalkoztam, majd kereskedelmi területen folytattam. Később ezt a céget megvásárolta a Waberer’s így kerültem én is oda. Néhány év elteltével Waberer’s többségi tulajdonlása mellett megalapítottuk a Veres Intertrans franchise céget hatvan autóval, ami egy későbbi akvizíciónak köszönhetően százhúsz autós flottára bővült. Ennek a cégnek az ügyvezetését vittem egészen 2019-ig, mikoris a Supernova akkori első embere megkeresett egy ajánlattal.
Csikós Gergely (Cs.G.).: A gázolajszag engem is igen korán megcsapott. Az édesapám ugyan az építőiparban dolgozott, de mint gépkocsivezető. Mindent vezetett, amit létezett, a teherautótól a tréleren át a daruskocsiig. Nem csak számos hétvégén voltam vele, amikor dolgozott, hanem olykor nyaranta is. Ennek köszönhetően választottam a szállítmányozási technikumot, majd később én is a Győri Főiskolára jelentkeztem. A diploma után a Volán-Tefunál szerettem volna elhelyezkedni, de éppen nem volt végzettségemnek megfelelő státusz. Miután eltökélt szándékom volt, hogy én ebben a szakmában szeretnék dolgozni ezért, amikor ugyanitt felajánlották, amolyan „b” opcióként a kintlévőség kezeléséért felelős beosztást - elvállaltam. Teszem hozzá, hogy gyakorlatilag semmit sem tudtam erről a területről, de kétségtelenül innen indult a pályám. A kintlévőség kezelésben eltöltött néhány év után vevőminősítéssel foglalkoztam, ami akkor még Magyarországon igencsak gyerekcipőben járt. Ez utóbbit már a Waberer’s égisze alatt igen magas színvonalra fejlesztettük, aki időközben jogutódja lett a Volán-Tefunak. 2001. és 2019-i dolgoztam itt, úgyhogy végig részese voltam a vállalat egész fejlődési folyamatának, aminek a végén a cég egykor 160 darabos gépjárműflottája már 4500 autóra nőtt. Az ott eltöltött tizennyolc év alatt olyan széleskörű nagyvállalati tapasztalatra és gondolkodásmódra tettem szert, hogy 2019-ben, amikor Wáberer úr a Supernovához invitált – ahol ő ekkor még résztulajdonos volt -, akkor ezt a megkeresését elfogadtam. Azzal a nem titkolt távlati céllal, hogy ezt a céget később sajátunkként tudjuk majd irányítani.
B.A.: Mondhatom, hogy 2019. a szó valós és átvitt értelmében is egy sorsfordító év volt mind a kettőtök számára?
V.B.: Tulajdonképpen mind a kettőnket annak okán hívtak ide, hogy a Supernovát tegyük rendbe. A Supernova Intertrans Kft. 2016. végén alakult és a rákövetkező két évben hatalmasat fejlődött, azonban a fejlődés mértéke és a kocsik darabszáma nem volt párhuzamban. A fejlődés megtorpant és erősen lejtmenetbe kezdett. Az akkor 160 járművel rendelkező cégnél – mint később kiderült - igen gyenge volt a vállalatirányítási rendszer, a gépjárművezetők teljesítményét nem ellenőrizték, teljes kontrollhiány volt. Mindemellett jelentős szakemberhiánnyal is küzdött a vállalat, mind a gépkocsivezetői létszámot, mind az irodai munkaerőt illetően. Idekerülésünk után egy teljesen új vállalatirányítási és ellenőrzési rendszert építettünk fel és vezettünk be. Szerencsénkre kihez-kihez azok a volt kollégák is csatlakoztak, akikkel az évek során együtt dolgozott.
A bevezetett változtatásoknak köszönhetően 2019-ben a súlyos, közel másfél milliárdos veszteséget 2020-ra megállítottuk, majd ezt követően megjöttek az első eredmények is, látványosan elkezdtünk fejlődni és ez a mai napig is tart. Mindeközben a tulajdonosi szerkezet is megváltozott, ügyvezetői pozíció betöltése mellett társtulajdonosokká is váltunk, de nemcsak mi ketten, hanem a menedzsmentből is néhányan. Ezt nemcsak azért tartottuk fontosnak, hogy presszionáljuk őket és bevonjuk őket a döntési folyamatokban, hanem azért is, hogy ezáltal mindenki kihozza magából a maximumot.
B.A.: Ismeretlen ismerősként kerültetek össze, azóta nem tudom, hogy barátokká váltatok e. Végül is ez nem feltétele annak, hogy a vállalat jól prosperáljon, de kinek mi a viszonya a kettős cégvezetéshez – „átok vagy áldás”?
Cs.G.: Alapvetően azt gondolom, hogy mindenképpen áldás, hiszen mi csapatként szeretünk együtt dolgozni. Jó az, ha valaki okos, de ha együtt vagyunk okosok az még jobb. Ezért mi abszolút segítjük egymás munkáját, mert ezzel a gondolkodásmódunkat is formáljuk. A döntéseink kockázatát pedig együtt mérlegeljük. Véleményem szerint az egyszemélyes cégvezetés egy ekkora szervezetnél már számos rizikót is hordoz magában, ami a cégnek is kockázat. Együttes erővel haladni egy közös cél felé sokkal jobb. Balázzsal együtt talán ennek szemléletnek köszönhetjük azt, hogy ezidáig nem volt közöttünk egyetlen konfliktusunk sem. Egyébként korábban nem voltunk barátok, de nyilván az elmúlt évek során azzá váltunk, az életünkben is elég sok a közös pont, hasonlóság és nemcsak az, hogy az édesapáink kamionsofőrök voltak, hanem például az is, hogy egyformán imádjuk a focit, hogy mást ne mondjak. Igaz, itt némi szeplő azért van a képen, hiszen én a Megyeri, Balázs pedig az Üllői útra jár. (nevet)
B.A.: Én úgy láttam, hogy a ringben is otthon érzed magad…
Cs.G.: A sport fontos az életünkben, de a ringbeszállás apropóját egy jó ügy adta. Azt hiszem az SMA1 betegségben szenvedő kis Tomika történetét ma már mindenki ismeri. Mi februárban találkoztunk vele először és szinte azonnal eldöntöttük, hogy a segítünk és „elvisszük a célig”. Fuvarozó cégek egész sora állt mellénk, aminek köszönhetően erre egy sor aktivitást fel tudtunk építeni és ennek hatására a médiaérdeklődés is felerősödött. Ez mind hozzátett ahhoz, hogy Tomika szülei majd meg tudják vásárolni a kezeléshez a világ legdrágább gyógyszerét. Ennek egy eleme volt a jótékonysági boksz gála is, melynek keretében én is ringbe szálltam. Büszkék vagyunk arra, hogy nagyot tudtunk lendíteni ezen a dolgon és az is külön örömmel töltött el, hogy mennyien össze tudnak fogni egy jó ügyért legyen a cég vagy magánszemély. Máig 560 millió forint gyűlt össze, a 760-ból, szóval még nem dőlhetünk hátra.
B.A.: Egyébként a magánéletben is bokszolsz?
Cs.G.: Korábban hobbiszinten csináltam, az utóbbi másfél évben aktívabb vagyok, de előtte fociztam, futottam. Már hatszor teljesítettem a félmaratont és háromszor körbetekertem a Balatont is, nyolc órán belül. A korábbi vezetőink Wáberer úr, illetve a mostani egyik társtulajdonostársunk, Czakó Géza is nagy sportember, ők azok, akiknek a mintáját követjük és visszük tovább a saját cégünkben is. Balázzsal együtt valljuk, hogy a sportteljesítmények erősítik a küzdőszellemet, ezért szeretnénk ebben élenjárni, mert ez példaként szolgálhat a munkatársaink számára. Ebben a szakmában ugyanis elengedhetetlen a küzdeni tudás.
B.A.: Hova pozícionáljatok ma Supernovát?
V.B.: A jelenlegi flottánkkal a harmadik legnagyobb magyar cég vagyunk idehaza, de itt fontos megjegyeznem azt is, hogy már nem akarunk tovább nőni. Azt szoktam mondani: nem a legnagyobbnak, hanem a legjobbnak kell lenni és a minőségre kell koncentrálni.
Ugyanakkor nyitottak vagyunk minden újdonságra, mert hisszük, hogy ha a munkavállaló fejlődik, akkor a cég is fog fejlődni, ezért nagy hangsúlyt fektetünk a képzésre és az edukációra. Ennek szellemében építettünk egy úgynevezett mentorpótkocsit, amivel azt céloztuk meg, hogy a nemzetközi árufuvarozást népszerűsítsük a fiatalok körében. Ebben nemcsak a gépkocsivezetésre fókuszálunk, hanem tematikusan az iparágat érintő összes területre a kereskedelemtől az autószerelésig.
B.A.: Ebben az évben jelöltek az év cégvezetője díjra. Minek tudod be ezt az elismerést?
V.B.: Két okból is nagy meglepetés volt ez számomra. Egyfelől azért, mert én nem is tudtam róla, hogy a kollégáim jelöltek. Másfelől azért, mert ebből az iparágból is volt személyemben kiválasztott. Ez külön is jólesett, mert a nemzetközi árufuvarozás, a kamionozás mindig egy kicsit mostohagyerek a környezet terhelése miatt. Ebben akár lehet igazság is, ugyanakkor ez egy nagyon embercentrikus szakma. Nálunk kétszáznyolcvan gépkocsivezető és ötven irodai munkatárs dolgozik, de mi nem háromszázharminc főt, hanem ennyi családot „foglalkoztatunk”. Én egy családi vállalkozásból jövök és ezt a családcentrikus személetet próbálom, próbáljuk meg nagyban is megvalósítani. Ugyanis pontosan tudom azt, hogy milyen, amikor a családfenntartó elmegy és mondjuk csak két-három hét múlva jön haza. Amellett, hogy határozott, erős vezetőnek tartom magam, a dolgok mögött mindig ott van az emocionális rész is, ami nagyon fontos egy olyan szakmában, ahol igen nagy a fluktuáció. Szóval nálunk nem rendszámok vannak és kereskedők, hanem emberek névvel. Azt gondolom, hogy többek között ennek az attitűdnek is köszönhetem a jelölésüket.
Az elismerésből nem csak nekem jutott, hanem Gergőnek is. Az elmúlt évben a Portfolio.hu által megrendezett Future of Finance konferenciáján ő CFO Maester, azaz az év egyik legjobb pénzügyi vezetője díjat kapott a Supernova konszolidációjáért.
B.A.: Ha már megemlítetted a fluktuációt: az egész iparág munkaerőgondokkal küzd, ti is?
V.B.: Szerencsére nem, ami szerintem annak köszönhető, hogy hitelesek vagyunk és őszinték. Egy gépkocsivezetőnek sok minden más mellett két dolog nagyon fontos. A megfelelő bérezés és az időbeni hazatérés. Nálunk mind a kettő teljes mértékig működik.
B.A.: Nem tudom, csak sejtem, hogy egy eszközbeszerzés során maga az importőr vagy a forgalmazó is tud lízing vagy bérleti konstrukciót szolgáltatni, ti most némileg formabontó módon egy külső céggel, az MHC Mobility-vel dolgoztok együtt, mi volt a dolgok hátterében?
V.B.: Ez egy stratégiai döntés volt, mégpedig azért, mert bővítettük a portfóliónkat. A ponyvás mellett elkezdtük a speciális fuvarozást is, amiben készlethiányunk volt és az MHC volt az, aki megfelelő új eszközöket és konstrukciót tudott szolgáltatni. Mindemellett ők voltak, azok is, akik a személygépkocsi parkunkra is tudtak jó alternatívát biztosítani. És volt egy harmadik fontos pontja is ennek az együttműködésnek, az elektromos biciklik, amiből négy darab szintén a flotta része lett. Utólag is egy nagyon jó döntésnek tartom, hogy ebbe is belevágtunk, mert a kezdeti idegenkedés után, ma a legnépszerűbb eszközeink közé tartozik a munkatársaink körében.
Én az MHC-vel történő együttműködésében azt látom, hogy azonos értékrendek mentén haladunk, ők is egy fiatal, energikus csapat, akinek hozzánk hasonlóan jó céljaik vannak. Úgy gondolom, ha minőségi fuvarozásra törekszünk, akkor ahhoz minőségi szolgáltatók is kellenek.
B.A.: A világ sokfelé halad az alternatív meghajtások terén, a nagy haszongépjárművek esetében ti milyen jövőt vizionáltok?
V.B.: Mi azt látjuk, hogy a dízel után az LNG üzemanyag kerülhet szóba a távolsági fuvarozásban. Az elektromos meghajtás ott, ahol nagy súlyt kell szállítani, nem jöhet szóba. Nekünk van néhány LNG-s kamionunk, hiszen vannak olyan megrendelők, ahol ez igény. Ezeket az autóinkat egyébként kizárólag külföldön, főként Németországban használjuk a támogatási rendszer miatt, hiszen ezekre a járművekre például ott nincsen autópályadíj. Az viszont némileg hátrány, hogy másfél naponta kell tankolni őket, mert a hatótávuk 700-750 kilométer. Ez valamilyen szinten be is korlátozza a használatukat, idehaza mindenképpen, mert csak három kút van, külföldön sokkal jobb a helyzet e tekintetben.
B.A.: Sokszor szóba került a családcentrikus vezetői szemlélet, ami mind a kettőtöknél a gyökerekből ered és feltehetően ez az attitűd a magánéletetekben sincsen másként. Kinél-kinél, kicsiben, hogy működik?
V.B.: Nekem három gyerekem van és egy kitartó feleségem, aki egy sor dolgot levesz a vállamról, ezt másképpen nem lehetne csinálni. Már csak azért sem, mert valójában az a három gyerek négy ugyanis én a Supernovát is annak tekintem.
B.A.: És ha ezt a negyediket bent hagyod a munkahelyeden, akkor mi kapcsol ki?
V.B.: Nekem a gyerekeim a hobbi, ha lehet ezt így mondani. A legkisebb négyéves, ha hazamegyek és mondjuk vele tolom a kamiont a szőnyegen, akkor körülöttem megszűnik a világ, ahogy akkor is, ha például a nagyobbakkal szimulátorozom. Persze van énidő is, olyankor sportolok, mert vallom, hogy ép testben van ép lélek. Éppen ezért, ha bármilyen közösségi vagy csapatépítő jellegű megmozdulást csinálunk a cégnél, azt mindig összekötjük valamilyen sporttal is. Külön öröm, hogy a kollégáim szemében ez nem egy kötelező elem, amit azt hiszem, az mutat a legjobban, hogy ilyen eseményeinken szinte mindenki ott van.
Cs.G: Ha Balázzsal van további közös pont az életünkben az egészen biztosan a feleségeink biztosította hátország. Mi húsz éve ismerjük egymást ő is pénzügyi vezető, korábban és most is Wábeber úr mellett dolgozik, szóval pontosan tudja, hogy ez a szakma mennyi lemondással és energiával jár együtt. Két fiunk van, tizenkét- és tizenhat évesek, velük a közös nevező a sport. Mind a kettő focizik, a nagyobbik pedig már elkezdett bokszolni, vannak közös edzéseink is. Mindemellett van egy nagy kert otthon, amikor csak lehet, megpróbálom bevonni őket a közös munkába. Ugyanis vallom, hogy munkával és szorgalommal sokkal könnyebb kitűnni az áltagból, ha ezt a szemléletet mutatjuk. Azt gondolom, hogyha az ember gyerekei látják, hogy a szülő dolgozik és megszenved dolgokért - mert semmit sem adnak ingyen -, akkor ez számunkra is megfelelő példa lehet hosszú távon.
Hozzá téve azt is, hogy nem választottunk könnyű szakmát, hiszen ez nem az öt-tíz százalékos marzsin biznisz, de a szellemi állományunk széles és nagy tudásra tudtunk szert tenni. Azt is látjuk, hogy nagyon nehéz időszak következik, látjuk, hogy mekkora kapacitásbőség van a piacon, mennyire csökkennek az árak és persze a gazdasági helyzet sem könnyű. Volt már ilyen, éppen ezért nem lehet sosem elkényelmesedni. Tartalékokat kell képezni, megfogni minden költséget és ennek megfelelően a csapatot irányba állítani. Ma rossz idők járnak, de örökké nem eshet, a sikert pedig mindenki szereti, amiért néha meg kell szenvedni.
